Dalszerző: Sillye Jenő
Dalszöveg: Kovács Gábor
refr.: Csipkebokor, égő csipkebokor, az Isten élő tüze rajta,
a pusztában borókabokor, repkény, mely a napon haldokol,
olajfa, szelíd olajfa.
Mózes elfödte arcát,
egy csipkebokornál megállt és így imádkozott:
Uram, nem hallgat rám a nép, elűz a fáraó,
bízz rám inkább valami mást, ez nem nekem való!
De jobban tudta azt az Úr , hogy mit kell tennie:
Én téged választottalak, te csak nyugodj bele!
Azóta én sem kérdezem, mi végre és hogyan.
Megyek, amerre visz az út, csak el ne hagyj, Uram!
refr.
Illés elfödte arcát,
boróka árnyékába bújt és így imádkozott:
nem voltam jobb, mint annyi más, elég volt, Istenem,
mint üldözött vad, úgy viszem veszendő életem!
De jobban tudta azt az úr, hogy mit kell tennie:
Én csönd vagyok, hát hallgatok, te csak nyugodj bele!
Azóta én sem kérdezem, mi végre és hogyan.
Megyek, amerre visz az út, csak el ne hagyj, Uram!
refr.
Jónás elfödte arcát,
egy repkény árnyékába bújt és így imádkozott:
Előre tudtam, hogy becsapsz, hogy elhagysz csúfosan,
vedd vissza tőlem lelkemet, nem bírom már, Uram!
De jobban tudta azt az Úr, hogy mit kell tennie:
Tied a szó, enyém a cél, te csak nyugodj bele!
Azóta én sem kérdezem, mi végre és hogyan.
Megyek, amerre visz az út, csak el ne hagyj, Uram!
refr.
Jézus elfödte arcát,
olajfák alá leborult, és így imádkozott:
A lélek kész van, ám a test gyötrődik és remeg,
ez a pohár túl keserű, vedd el, ha még lehet!
De jobban tudta az Atya, hogy mit kell tennie:
Fiam vagy, drága jó fiam, hát csak nyugodj bele!
Azóta én sem kérdezem, mi végre és hogyan.
Megyek, amerre visz az út, csak el ne hagyj, Uram!
refr.
